Megint elkezdtem
kísérleti jelleggel írogatni amúgy, legyen már nyoma itt is. Külön jó érzéssel tölt el, hogy például Bab is újra tolja, meg áthurcolkodott a freeblogra Zolivagyok is. Mondjuk én pont hogy hűtlen lettem a szívemnek továbbra is legkedvesebb szolgáltatóhoz, ugyanis az elmúlt napokban egy másik felületre ömlesztem a szokásos jajjcica-szaridővan-kurvaanyád szentháromságot ráérősen körüljáró posztjaimat.
Anno gyanítottam, hogy ez lesz, de inkább a Posterousra tippeltem, mint a folytatás egy lehetséges helyszínére. Végül nem ez lett, a napokban botlottam a szuperminimál, és egyelőre több sebből vérző Scriptogramba, és ez hozta ki belőlem az írhatnékot. Vagyis ezt a néhány posztot, fene tudja, hogy mennyire lesz tartós, főleg hogy emellett még ezerfelé kéne tolni a kontentot. Meglátjuk mi lesz, mindenesetre egyelőre kísérleti adás itt.
Cynic - Integral Birth
Na és akkor
nemsoká jön a pre karácsonyi gyalázatos, szégyenteljes és teljességgel indokolatlan lerészegedés folytatása, mert mióta beütött a hálidéj, azóta vagy eszek, vagy alszok, vagy félálomban fetrengek és őszintén szólva mindháromból kezd már rettentően elegem lenni.
The Devil's Blood - I'll Be Your Ghost
Gyönyörű civilizált szokás egyébként,
mikor az ember "végreszabinvagyokbasszameg" üzemmódba kapcsolva menetrendszerűen elfogyasztja a halálos adag háromszorosát többféle sültből, köretből, süteményekből, rágcsálnivalóból, kétféle üdítőből, gyümölcsből, szaloncukorból, meg úgy kb mindenből, amit a kiccsalád elétol, aztán természetesen nem tud se aludni, se ébren maradni, se rendesen meghalni.
DJ Krush - Toh-sui
szerda
Ahkmed - Samar
Irre
Azon töprengek amúgy, hogy ez itt életem története, de tényleg; annyi különbséggel, hogy én sokkal szőrösebb vagyok, továbbá jóval kevésbé cuki.
Poets of the Fall - Overboard
Mörfi
Ha épp zenét hallgatok, amit a munkahelyemen például 100%-ban, egyébként meg olyan 90%-ban fülhallgatóval abszolválok, a környezetemben tartózkodók kizárólag két pillanatot tudnak kiválasztani arra, hogy kiabálva/kalimpálva megszólítsanak, majd érdektelen dolgokkal traktáljanak: a refrént és a gitárszólót. Magától értetődő.
Az is ugyanilyen nyilvánvaló persze, hogy mindkét esetben szívesen integetnék a delikvensnek fehér keszkenővel hosszasan, míg lábain ötvenkilós betonpapucsokkal elmerül egy piranháktól, kiéhezett krokodiloktól és mindenféle patogén kórokozótól hemzsegő tóban.
Trivium - Into The Mouth Of Hell We March
-
Mellékszálak
-
Blogroll
-
Ruhatár
-
Keres
-
Otthon, édes.
